Marosvásárhely három fordulóban

Július 22-26 között Marosvásárhelyen vagyunk, ahol helyi történeteket keresünk, és jobban szeretnénk megismerni a helyi olvasóink és előfizetőink közösségét. Kövesd útvonalunkat a #dorlamures oldalon. Elkezdjük a három fordulós sorozatot, melyet a DoR csapata utunk első napján készített.

Citește aici varianta în limba română.

1. Időtartam: 2h45 

Útvonal: Közigazgatási Palota – Kultúrpalota – A volt zsidó Gimnázium – Az ortodox székesegyház – A középkori vár

Következtetés: Marosvásárhely felfedezése még folyamatban van, múltját mindegyre kiegészítik frissen felfedezett történetek, míg konstruktív jövője rostokol, a polgármester és a megyei tanács közötti együttműködés hiánya miatt.

Kalauzunk: Sanda Viţelar, 37 éves média- és kommunikációs tisztviselő a Maros Megyei Tanácsban, a román médiával való kapcsolattal és a médiafigyeléssel  foglalkozik. Nyolc éven át volt újságíró és rádiós, azonban a fáradtság és az alacsony fizetés miatt megpályázta a megyei tanács köztisztviselői posztot. 2017-ben elkezdte a Közigazgatási Palota Nyílt Napjait. Az egy naposra tervezett rendezvény egész hetesre nőtte ki magát, mivel a helyiek egyre többet akartak megtudni a városról. 

Születése óta Marosvásárhelyen él, rövid hat hónapig hagyta el az országot egy olaszországi Erasmus ösztöndíjjal. 30 éves koráig nem gondolt arra, hogy valaha is elhagyja az országot, és meg volt győződve arról, hogy bárhol lehet egy jó életet építeni, mostanra viszont gondolkodása megváltozott; mint mondja, a romániai mentalitás és az általános tisztelethiány miatt. Egy fiktív regényt akar írni a XX-ik század eleji Marosvásárhelyről, az 1900-1920 közötti időszakról, a város valódi lakosai által ihletett karakterekkel.

Marosvásárhely kalauzunk szemében: Marosvásárhely története alakulóban van, a folyamatosan felderülő régi történeteknek köszönhetően, Sanda Viţelar pedig erről szeret mesélni. A város fejlődésének történetéről szívesen beszél, kevésbé a sajátos történelmi részletekről. A város leginkább Bernády György, Marosvásárhely történelmének első és legfontosabb polgármestere idején nőtte ki magát. Bernády György vezetése alatt épűlt a Közigazgatási Palota (amely orvosi rendelőkkel, vizsgálati fogságot, és természetesen a közigazgatást szolgáló helységekkel rendelkezett), a Kultúrpalota, és nagy része a jelenlegi legfontosabb épületeknek: a „Bolyai Farkas” és az „Alexandru Papiu Ilarian” Liceumok, az Orvostudományi Egyetem és sok egyéb.

Kalauzunk szerint Marosvásárhelyről nehéz a politikai korrektség szótárával beszélni. A város egy igazi multikulturális település, amely több román, székely, magyar, szász és örmény falvak egybeolvadásából született, melyek egymás közt kereskedtek. A kultúrák kereszteződésében, a magyarok tették le a város alapjait. Dandea Emil polgármester megbízatásáig az 1930-as években a román közösségnek nem igazán volt felmutatni valója, a románok inkább a vidéki lakosságot alkották. A második világháború előtt a város számos zsidó és örmény közösséggel rendelkezett. Mostanra az örményeknek csak egy szövetsége van, a zsidó közösség mindössze 200 főt számlál.

A zsinagóga múzeumházzal is rendelkezik, továbbra is mérföldkő a közösség és azok számára, akik szeretnék megismerni a történelem emez szakaszát. Sajnos a korábbi zsidó gimnázium, ahol ma semmi más nem működik, veszélybe kerülhet, mivel egy kereszteződés kibővítését szolgáló városi projekt miatt lebontásra kerülhet sor.

A kommunizmus a város identitására számos értékes dolgot eltüntetett, mint például a Közigazgatási Palota színezett ólomüvegablakait, vagy egy Bernády György polgármester tulajdonát képező íróasztalt, melyet csak a véletlen hozott a felszínre egy pár éve. Jelenleg a Közigazgatási Palotában működik a prefektúra és a megyei tanács, a város vezetése pedig a Városházában, egy a 1930-as évek végén épült épületben történik. A felosztás szemléltető értékű, élénken sugallja, hogy hogyan is kezelik a várost: egyrészt a Dorin Florea által vezetett Városháza, másreszt a Megyei Tanács, ezek pedig Viţelar szerint nem működnek együtt. A Közigazgatási Palota és a középkori vár felújításon és rehabilitáción megy keresztül, a Történelmi Múzeum kutatói számos leletet tártak és fedeztek fel, ezek közt szökőkutak, pincék és régi konyhák nyomait.  

Úgy véli, hogy fennáll annak veszélye, hogy Marosvásárhelyből egy kivénűlt város lesz. Egyre több fiatal elhagyja a várost, és ennek nem igazán a munkahely hiány az oka – a városban jelen van az informatikai meg az autó-motor-ipar, itt van az E.ON, de nincs fellendülés, nincsenek multik, a nagyobb cégek száma is elenyésző. Ez egy olyan város, ahol élhetsz, sétálhatsz, pihenhetsz, de ennyi. Sokan úgy érzik, városukat Kolozsvár fejlődése árnyékolja.

2. Időtartam: 2h15

Útvonal: Közigazgatási Palota – Kultúrpalota – Ortodox katedrális – a Középkori Vár

Következtetés: Marosvásárhely sikeresen egyensúlyoz a két nemzetiség és két kultúra között. Kulturálisan releváns város, de valahogy nem jön össze az az ugrás, amely más erdélyi városok szintjére emelné.  

Kalauzunk: Szántó Lóránt, 42 éves, négy nemzedékes vásárhelyi családból származik, innen ered a történelem iránti szenvedélye is. Egész életében itt élt, és habár képzése közgazdász, munkássága javát mint idegenvezető töltötte. A 2000- es években utazási cége volt, amely viszont nehézkesen ment, miután mindenki elkezdte az internetet használni, hogy megszervezze saját nyaralását. Elmondása szerint, a néhány évvel ezelőtt a városba érkező turisták mintegy fele Magyarországról érkezett, de az utóbbi időben úgy tűnik, hogy az ottani érdeklődés hulláma elhalványult. Most már több Erdélyen kívüli román látogatja a környék nevezetességeit, a csomaghoz tartozik például Segesvár vagy a szász várak. Jönnek azonban a világ összes részéről, akár Vietnamból vagy a Karib-térségből. A város még érdekesebb lehetne a turisták számára, kalauzunk szerint. Ehhez azonban lényeges dolgok hiányoznak, mint például az idegen nyelvek széles körű ismerete a helyiek közt, vagy akár egy funkcionális turisztikai információs pont. Igaz, létezik egy üveg kupola a középkori várban, de amikor mi ott voltunk, a nap kellős közepén, az épület üresen tátongott.

Marosvásárhely kalauzunk szemében: Több mint 200 lépcső vezet a város központjában emelkedő Közigazgatási Palota tornyába. Fentről egy négy szakaszra osztott város perspektívája tárul elénk. Szántó Lóránt, kalauzunk, és az aki felszólított hogy akadozó lélegzettel ide felkerűljünk, a torony négy nézete között felosztott városról beszél.

A negyedóránként felzendülő harangok alatt feltáruló első szeletben, a Közigazgatási Palota színes tetőjén túl, a központ egyik részletét láthatjuk, a távolban pedig az Azomures sziluettjét, a város legfontosabb munkáltatója. A jobb oldalon láthatjuk a város sportlétesítményeit – beleértve a befejezetlen jégpályát, és a nagyrészt elhagyott fotóüzemet is.

A harmadik oldalon látható a zsidó központ, a 19-ik század végén épült zsinagóga, a város egyik legfontosabb zsidó kulturális központja. Miután 1850 után befogadták őket a városba, a zsidók komoly vállalkozásokat létesítettek és házakat emeltek. Ezt a fejlődést 1944-ben állították le, amikor sok zsidót deportáltak, és az Auschwitz-megsemmisitőtáborba vittek. A városnak számos roma közössége is van, amelyet főként a városhoz közel élő kézművesek alkotnak.  „Jó zenészek voltak. A Filharmónia alakulásakor, az első zenekar 80% -át romák, a zsidók pedig a többi részét alkották”, közli kalauzunk.

A zsidó központ mögött láthatjuk a színház körül az 1960-as és 1970-es években épült tömbházakat, nagy, magas épületek, melyek sehogy sem illenek a főtér hangulatába. „Ez a fénykép Ceausescut ábrázolja a Kultúrpalotában, amint egy kizárólag tömbházakat tartalmazó makettet nézeget. Szerencsére a helyi kultúr embereknek sikerült megállítaniuk a projektet. Beavatkozások sajnos vannak, de a legfontosabb épületek megmaradtak,” mondja Szántó. A távolban látható a megyei kórház és az ország-első SMURD központ is. Szintén láthatjuk azt a két helyet, ahol a  marosvásárhelyiek szívesen töltik a hétvégét: egy blokkok mögött létesített üdülőterület, és a Somos tető egy jobb oldali dombon, ahol az ország legnagyobb állatkertje is működik. Parkok nem igazán vannak a városban, mondja.

A negyedik oldalon, előtérben a Kultúrpalotával, egy nyári színház rejlik, melynek ülései egykor a Wembley stadionban díszelegtek. Nem sok minden történik itt,  „mert a környék szomszédait” zavarják az események. Néha egy koncert, talán egy film vetítés. A távolban látható a Tudor negyed.

„Kulturálisan igenis tartjuk a tempót, gazdaságilag viszont a város padlón van” – mondja Szántó Lóránt látogatásunk végén. A város stagnálása a polgármester és a megyei tanács közötti konfliktusra is tehető, amely számos projektet blokkol, beleértve az olyan kisebb kezdeményezéseket is, mint például a vár makettjének elhelyezése a Művészeti Múzeum előtt. Ez viszont nem egy interetnikus konfliktus, hanem politikai. „A legfontosabb dolog itt a multikulturalitás, úgy tűnik, hogy Marosvásárhely vegyes közössége egészségesebb, mint más városokban.”Ha bármelyik csoportban kisiklások alakulnának, mindkét etnikai közösség megtanulta az egyensúly titkát”.

3. Időtartam: 2h48

Útvonal: Zsinagóga – Görög- Katolikus Katedrális – Kultúrpalota – Ortodox Katedrális – Középkori Vár

Következtetés: Marosvásárhely egy olyan város, ahol a különböző nemzetiségű vagy vallású közösségek még mindig keresik az együttélés titkát. Néha sikerül és akkor jó dolgok történnek, néha nem. A cselekvés-hiány és a város folyamatos hanyatlása azonban egyaránt érint mindenkit.

Kalauzunk: Marcela Tudor, 57 éves, Suceava-ban született, 1987 óta él a városban, amikor volt férje munkahelye ide rendelte. Rövid hajú, fekete ruházatban, Tudor nem akcentussal beszél. Az Arcadia Travel utazási irodát működteti már 12 éve, ezt pedig úgy indította, hogy régi munkahelyén, a Környezetvédelmi Ügynökség tanácsadójaként, megsínylette a motiváló kihívások hiányát. Most fiával együtt dolgozik, társas utazásokat szerveznek együtt, az országban és külföldön. 

Marosvásárhely kalauzunk szemében: Hogyan is éltek itt együtt románok, zsidók, magyarok, székelyek és szászok, meg mindenről amit együtt építettek, erről mesél Tudor. Úgy tűnik, Marosvásárhely története a régebbi vagy frissebb konfliktusok felsorolása, felvidítva a régi és új barátság és együttműködés jeleivel, na meg egy olyan múltban épített barokk épületekről is szól, amikor a polgármesterek és a város tisztviselői igazán részt vettek a közösség életében.

Kalauzunk elsőként a 19. századi zsinagógához vezet. A narancssárga épület Dávid csillagával a tetején az a hely, ahol a Marosvásárhelyen még megmaradt zsidók össze gyűlnek szombatonként imára. 1944 előtt orvosok, mérnökök, tanárok voltak, olyan emberek, akik tettek a városért, Tudor szerint. Mindaz, amit a zsidók a városnak tettek, nem számított már senkinek, amikor 1944-ben a Hortista Hadsereg több mint 5500 zsidót gyűjtött össze a Téglagyárba, és onnan meg Auschwitzba vagy Birkenauba küldte őket.

Sajnos Marosvásárhely történelme nem visz hiányt etnikai meg vallási konfliktusokban, és ez elszomorítja kalauzunkat. Jól emlékszik az 1990. márciusi eseményekre, amikor mindenféle álhírek terjengtek a városban, és a románok meg a magyarok kövekkel dobálták egymást. Ezekről az élményekről beszél a Rózsák Terén emelkedő volt görög-katolikus templom előtt. Az épület a Vatikáni Szent Péter-bazilika modelljére épült, persze sokkal kisebb, 1: 8 arányban. Ma már itt ortodox egyház működik. Emil Dandea román polgármester 1936-ban építtette, majd ortodoxá vált a kommunisták hatalomra kerülése után, amikor is a görög-katolikus kultuszt betiltották. A forradalom után a két kultusz a bíróságon próbálta felderíteni az épület tulajdonjogát, addis is mindkét felekezet itt imádkozott. A Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság végleges döntése 2014-ben jött létre, és megállapította, hogy a templom az ortodox egyház tulajdona.

Tudor megmutatja nekünk, hogy hol tartózkodtak a románok, és hol tömörűltek a magyarok a hírhedt Fekete Márciuson. Elmeséli azt is hogyan futott, mint két gyerekes – egyikük kisebb mint öt éves, fiatal anya, hazafelé a tömbházak között. Az akkori események nagyon megrázták, sokáig valósággal félt kilépni a házból. Szerencsére ma már nincs konfliktus a városban, csak a magyar meg román politikusok próbálják zaklatni a lakosságot. 

„A nacionalizmust egy kicsit úgy értelmezem, mint a hazafiságot, de szélsőséges helyzetek nélkül” – magyarázza. „Olyan, mintha két különböző üzlet tulajdonosa tárgyalna egy asztalnál. Mindegyik persze maga felé húz egy kicsit. Nos, azt mondom, ha mindketten nyernek, az a nacionalizmus. „

Az egyetértésről beszél a szecessziós stílusú beton és kovácsoltvas felhasználásával, a magyar polgármester, Bernády György vezetése alatt épűlt Kultúrpalota előtt is. Itt Tudor elmeséli nekünk, hogy a huszadik század elején, amikor a két építész próbálta meggyőzni a közigazgatás vezetőit, hogy támogassák az építkezést, azt mondták: „Ez egy kis város, kinek építtetnénk ezeket az épületeket?” , az építészek pedig válaszoltak: „A gyermekeinknek”.

Tudor nehéz szívvel tudja csak nézni, amint a városban egyre kevesebb a cselekvés. A probléma gyökere szerinte a hatóságok udvarán rejlik. Nekik kellene jobban támogatniuk a meglévő polgári kezdeményezéseket, ezek sajnos a túlzott bürokrácia miatt nem virágozhatnak. A régi vár mellett a kalauzunk elmagyarázza, miben is látja Marosvásárhely igazi szépségét: a város lassúsága és nyugalma. A négy-öt évvel ezelőtt felújított vár mellett Tudor megemlíti azokat a nagy katasztrófákat, amelyeken átesett a város: 1601-ben a várat felégette Basta György hadvezér, mint büntetés azoknak a románoknak, akik Vitéz Mihálynak segédkeztek, majd 1709-ben a várost súlyos pestis sújtotta, amely a lakosság nagyrészét elpusztította.

Felderítő utunk végpontja a Rákóczi II Ferenc erdélyi herceg mellszobra előtt van. A fejedelmet ebben a várban koronáztak. Tudor elmeséli, hogyan is mászott fel a király a a baloldalon található Rákóczi lépcsőn, amely ma már nagyon hanyatlóban van. Úgy látja, Marosvásárhely és Párizs között léteznek hasonlóságok, éspedig a gótikus ihletű épületek, Olaszország építészetével pedig – a városháza erkélye, meg egy olyan város, ahol az egyes történelmi személyiségek nevét az etnikai hovatartozása kíséri.

Digitális kalauz

A polgármesteri hivatal közreműködésével, a nyár folyamán létrehozott TGM Tour alkalmazás segítségével, amely elérhető úgy az  iOS, mint az Android felhasználók számára, a város teljes útvonalát fel lehet deríteni, barokk építészeti vagy szecessziós városnézéseket, vallásos túrákat vagy akár Marosvásárhely kiemelkedő látványosságait látogathatja a kiváncsi közönség. A túrák tartalma úgy szöveg mint hangformátumban, román, magyar és angol nyelven elérhető.